Retró elborulás: 7 formás járgány az aranykorból
A 60-70-es évek legszebb autódesignjai
Sokan esküsznek rá, hogy az autógyártás aranykora a hatvanas-hetvenes években volt, akkor születtek a legszebb dizájnok, a legkényelmesebb és legfényűzőbb verdák. Ha nem is feltétlenül ért ezzel mindenki egyet, azért abban biztosak vagyunk, hogy az alábbi autók láttán sokunknak szorul össze a gyomra.
TOTALCAR - SZEPTEMBER 7-TŐL ÚJ ÉVADDAL, A VIASAT6 MŰSORÁN!
A verseny elképesztően szoros, a lista pedig szubjektív - ha úgy érzitek lemaradt valami, várjuk a kommenteket. Addig is: Pazarló szépségek, doromboló gépházak és cápákról autót mintázó tervezők a gördítés után!
1955-65: Alfa Romeo Giulietta Spider
Ez volt az első családi autó az Alfától, ami az 1.3-as mezőnyben hasított és sikert is hozott a cégnek - a Giuliettákat az '54-es Torinói Autó Show-n mutatták be, egy évvel később érkezett a lenyitható tetejű Spider (más variációk - Berlina, Sprint, Zagato - mellett), amit USA exportra terveztek, ám mégis Európában lett hatalmas kedvenc. Bár csak 80 lóerős, pici volt, könnyű és gyors.
1960-as Aston Martin DB4 GT Zagato
Egy eredeti DB4 GT-t már csak aukción lehet szerezni és egymillió (dollár) alatt nem is ússzuk meg - összesen 20 készült belőle az egész világon. Pehelykönnyűre tervezték; számos elemet acélról alumíniumra cseréltek. Hallgassatok bele a motorhangba!
1961-es Jaguar E-Type
Elképesztő kinézetét a repülőgépgyártásban tapasztalatokat szerzett Malcol Sayernek köszönhet, de a külcsín mellett a belbecs is megvolt: A 3,8 literes motor, 269 lóerő és 352 Nm-es maximális nyomaték hallatán akkoriban mindenki letette a haját, és annyira nem is volt drága (2256 GBP, ma durván 13-14 millió HUF), így hamar ikonikus sportautóvá vált. Enzo Ferrari a világ legszebb autójának nevezte.
1963-as Chevrolet Corvette
Bár Larry Shinoda tervezte, ő Bill Mitchelltől vett inspirációt, aki '59-ben állt elő egy Sting Ray névre hallgató prototípussal, amit viszont egy röviduszonyú makócápa ihletett (nézd meg itt). '63-ban a Corvette-ek második generációja indult el, melyek jellegzetességei a bukólámpák és a Corvette történetében először a független hátsó felfüggesztés. Kisblokkos motorral gurult és 360 lovat szuszakoltak bele (egy évre rá még 15-öt). A kizárólag dizájnelemként működő légbeömlőket is hamar levették a motorháztetőről, a látvány így letisztultabb és a hangja is elég beteg:
1966-os Ford GT40 Mk. II
A hatvanas években Henry Ford (a második) megpróbálta berántani versenyautótervezésre a Ferrarit és a Mazeratit, de rendre elbuktak az egyeztetések. Egy csúnya vita után Ford agya elborult és azzal a céllal terveztetett egy sajátot, hogy győzze le az évek óta nyeregben lévő Ferrarit. A GT40 annyira jóra sikerült, hogy bemutatkozásán - az 1966-os Le Mans-i 24 órás futamon - mindenkit rommá alázott: a dobogó mindhárom fokára egy-egy példány került fel. A versenyt még további három évben ez a modell nyerte. Mindössze 123 utcai verzió készült belőle.
1967-es Ferrari 275 GTB
A dizájn a híres Pininfarina munkája, a 275-ös pedig az első olyan Ferrari, amiben a sebességváltó a differenciálművel van egybeépítve, a V12-es motor 280-300 lovat tud. Minden 12 példányból kettőt utcai használatra készítettek, ezek más típusú kerékkel és gumikkal voltak felszerelve, de ugyanúgy pörögtek, ha kellett.
1971-es Lamborghini Miura P400SV
Mikor piacra dobták, hirtelen mindenki kétüléses sportautóban akart utazni, így a mai napig az egyik legismertebb Lamborghini modellé vált a Miura P400SV. Nem csak gyönyörű kinézete miatt volt közkedvelt, hanem különleges kialakítása miatt is (a blokk és a váltóház egy öntvény volt). Még '65-ben kezdtek el rajta dolgozni és bár '66-ban sztár lett belőle, nem volt túl megbízható. Az 1971-es verzióba komoly újítások kerültek: új szelepvezérlést és karburátort kapott, így 385 lóerőre emelkedett a teljesítménye. Külön olajozású blokkal és váltóval is felszerelték és eltűnt az első lámpák körüli szempilla. A hangja oroszlánszerű: